Hajnali vonat, fémkerék zakatol.
Álomból riadt banyának
Folyik a nyála.
Hirtelen felkapott ruhában araszol,
helyettese részeg urának.
Kendő nincs nála.
Szia!
Már többször is nekiültem, hogy nekiállok, vagy nekiálltam, hogy nekiülök, és írok egy rövid, tömör, csapongás, és viccmentes levelet neked, de valahogy mindig özönlöttek a szavak, és nem akartam, hogy a terjedelem miatt ne olvasd el. Ezért rövid leszek, csak előbb még ki kell találni, mivel vezessem be ezt a levelet, mert annak is rövidnek, frappánsnak, mondhatni nyúlfarknyinak kell lennie, de miket is írok le, még a végén sértésnek veszed, ha veszed, nem tudom mennyiért, de esetleg egy ezrest fizetésig...
Ha mérgező dac,
és köd száll az elmére,
s mások eltiprását nem veszi észre,
Akkor tudom, hogy vége.
A lélek éhezőn
botorkál kietlen mezőn.
Lassan megszűnik léte.
-A fene ezt a borítékot, hogy nem akar leragadni! - káromkodott Adam magánnyomozó az irodájában, miközben megpróbált beborítékolni egy levelet. Nagyot fújva, dühösen leült, majd szomorúan tekintett körbe a helyiségben.
Szuperhősök akkor születnek, amikor kellő számú ember vágyakozik, és igényli a segítséget. Azt a fajta segítséget, ami hatékony és magasabbról jön, mint az, ami ellen már képtelenek felvenni a harcot.
Létezik egy morfogenetikus mező, ez a mező képes formálni a saját világunkat. Mindenki olyan világban él, amilyet teremt magának. Hatással van a családjára, munkatársaira, lakótársaira, a város polgáraira, akikkel együtt él.
Azon a bizonyos éjszakán a közeli temetőben megmozdult a föld. Nem akármilyen éjszaka volt, és ezt nemsokára be is bizonyítom, le is írom, mert, ha akármilyen éjszaka lett volna, akkor most nem lenne miről mesélnem, hiszen kit érdekel egy unalmas éjszaka...
Kezdetben minden rendben ment. Fiatal házassága jól indult. Nem kívánt és nem is vett észre semmiféle csábítást. Valódi érzéseket takaró, szerelmes kapcsolat volt ez. Odaadó, csinos felesége szinte minden gondolatát kitalálta. Kényeztette őt éveken keresztül. Boldogok voltak.
Ha olyan témát választunk, ami éppen időszerű, és sokakat foglalkoztat, akkor csak a jó fogalmazásra és az egyéni ízre fektetve a hangsúlyt, megdöbbentő népszerűségre tehetünk szert.
Az ezen a lapon publikált művek Wendler Zoltán tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása, terjesztése, publikálása csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges.(1999./LXXVI/tv./1.§)
..."Pénz kell". Ez volt az első két szó. Persze nem gyerekkorában, hanem most. Gyerekkorában az első egyszerű szó, ami minden baba ajkát elhagyja, az volt, ami bárki másnak. "Elkelkáposztásítalanítottátok". Még mélyen élt benne az emlék, hogy édesanyja mennyire megörült ennek, és valami hasonlóan egyszerű szóval fejezte ki mennyei boldogságérzetét. "Megszentségteleníthetetlenségeskedésedért". Egon azóta sokat fejlődött. Ma már nagyon bonyolult szavakat használ, mint például, "ja", vagy "sirály", esetleg utánoz néhány menő csengőhangot. Nem bejáratit, de bejáratottat...
Az Interneten is népszerű és közkedvelt Napvilág Íróklub felolvasó estre invitálja olvasóit és az irodalmat kedvelő érdeklődőket.
Egy órás műsor keretében az alkotók színvonalas ízelítőt nyújtanak az érett szerelem témájában.
A vendégek a helyszínen személyesen is elbeszélgethetnek a írókkal, költőkkel és megvásárolhatják megjelent könyveiket.
...- Jó reggelt kívánok! Mutassa kérem a belépőkártyáját! - szólt az őr.
- Jó reggelt! Nekem olyanom nincs.
- Nem itt dolgozik?
- De igen! Már több, mint egy éve.
- Akkor ne akarja velem elhitetni, hogy azóta nem kapott kártyát.
- Pedig így van. Nem is tudtam, hogy kell. Eddig sosem kérték még.
- Mert eddig nem én voltam itt! - húzta ki magát a biztonsági ember...
...A rendszeresen közzétett adatok mutatója negatív irányú változást produkált. A tartalékok kedvezőtlenül alakultak, ugyanis egér szabadult a kamrába. Mindenből kirágcsálta az áfát. Családom bevételi forrásai jelentősen megváltoztak. A pénz és tőkepiaci kamatlábak a sok mászkálástól elkoptak...
Kedves olvasó! Ez bizony egy recept. Attól lesz az, hogy lesznek benne hozzávalók, és vannak benne nem hozzávalók. Tehát minden, ami nem odavaló, hanem ide. A gazdasági válság egyik nagy előnye, hogy sorra jelennek meg a cikkek, jó tanácsok abban a témában, miként őrizhetjük meg jelenlegi munkahelyünket? Vagy pedig, hogyan szerezzünk meg egy új, jobb állást? Speciel, én ülni jobban szeretek, mert az nem fáraszt annyira. Ahhoz azonban el kell követni valamit. Viszont, én meglehetősen lusta ember vagyok...
Mai mese nagyobbacskáknak, nagyobb macskáknak, vagy nagy kutyáknak
... Uraim! - állt hirtelen két lábra Gorillajos. - Ezt most nem engedhetjük meg magunknak! Koncentráljunk a problémákra! Beszélnünk kell róla, hiszen a jövőnk múlik ezen!
- Mióta hallgatunk minden majomra? - vetette oda Rozmária.
- És mióta szólhat bele a dolgokba egy sarki hölgy? - döngette meg a mellét Lajos...
...Testünk két apró sejtből indul, s fejlődik felnőtt emberré. Rengeteg változáson megy át, míg ismét megszűnik a léte. A lélek miért ne fejlődhetne ugyanerre a mintára? Miért ne lehetne a lélek gyermekkora akár egy fűszál életével azonos? Végig fejlődik az összes élőlény formájában, melynek csúcsa, végállomása az ember...
...Amikor összecsaptak a hullámok a feje felett, nyugodt volt. Nyitott szemmel nézett körül a víz alatt, és meglátott a híd lábánál egy keskeny, beépített vaslétrát. Elég messze volt. Arra vette az irányt. Meglepődött, hogy milyen könnyedén halad. Odaérve megfogta az alsó fokot, és szépen kapaszkodott felfelé. Amikor partot ért, elindult vissza a nőhöz. Ő azonban háttal neki térdelt a földön és keservesen zokogott...
Kerestek egy szabad iskolai hosszú padot. Ildikó leült, Tamás pedig mellette átvetett lábakkal lovagló ülésben foglalt helyet. Így látta a lányt is, de az egész termet is. Egy darabig a zenét hallgatták és nézték a táncoló fiatalokat.
- Nem vagyok egy bulizós típus - szólalt meg kis idő után a lány.
- Én sem - mosolygott Tomi.
- Akkor honnan tudsz így táncolni?
- Filmekből tanultam.
- Hazudsz.
- Baj?
- Nem, de most szeretném, ha nem tennéd.
...- Na mit mondtam fiúk, hogy szökni próbál majd! - kiabált István.
Péter nyugodt léptekkel haladt feléjük. Ahogy odaért, félkörbe húzódtak a kollégák, csak István maradt középen.
- Ez elég gyerekes - szólalt meg Péter - tisztára, mint régen az iskolában.
- Mi a bajod? - hergelte magát István.
- Tényleg ettől férfi a férfi? - nézett a szemébe Péter.
Istvánt meglepte Péter nyugodtsága, de nem gondolkodott. Keze ütésre lendült. Azonban félúton megakadt. Péter szabályosan, ügyesen hárított, és visszalökte a megakadt kezet...
...Nincs két egyforma ember, mert nincs két egyforma élethelyzet sem. Amint a világra jöttünk, azonnal hatással van ránk minden. Érzékszervein állandó ingereket kapnak. Semmit sem élünk meg egyformán. A legnagyobb hatással a kimondott szavak vannak ránk, főleg, hogy a beszédet halljuk a legtöbbet. Az ember, mióta beszélni tud, mindenhez hozzáköti a szavait. Látványhoz, hanghoz, érzéshez, tárgyakhoz, élőlényekhez, a másik emberhez egyaránt...
...Elkopott már a szó, hogy köszönöm. Pedig őszintén mondja, mindennap komolyan gondolja. Köszönöm. A gondoskodást, a szép éveket, a kitartást, a barátságot, és az őszinteséget. Mit mondjon? Hogy soha? Hogy egyszer sem? Mit mondjon? Hogy néha megingott, de ellenállt? Megértené? Biztosan. A szavak nem számítanak. A szavak becsapják az embert. Az érzések sohasem. Azokat sokszor nem is lehet szavakba önteni...
...Az oktatás teljesen átváltozott kedélyes beszélgetéssé. Előkerültek azok az üzletkötések, amelyek a legkirívóbb eseteknek számítottak. A legnagyobb üzlettől kezdve, a legnagyobb sikertelenségig mind. A délelőtt hátralevő részében nem is csináltak már mást, mint ezeket elemezték, beszélték ki. Tamás közben eladott még néhány vízhatlan cigarettatálcát, természetesen az esős időre fogva annak szükségességét...
...Az ötödik napon történt, sötétedés előtt, hogy hirtelen szinte rátört megint az érzés, de olyan erővel, hogy nagyon meglepődött. Szinte hipnotikus állapotban, lassan haladt egy irányba. Nagyon vigyázott a mozdulataira, nehogy megint elszalassza. Most nagyon közelinek érezte azt a valamit, amit eddig követett. Kifinomult orra sosem érzett állat szagát szimatolta. Szemből fújt a szél. Lehasalt, és úgy kúszott tovább. Egy sűrű bokor ágait félrehajtva megpillantotta a prédáját...
...Reggelit készítek magamnak. Kettévágok három vizes zsemlét, megkenem növényi eredetű vajjal, és teszek rájuk néhány ingerszegény felvágottat. Ezt onnan gondolom, hogy az, mivel csak nemrég hozták be EU rendeletként, hogy a disznóólakba játékot kell tenni, és az a malac, amelyikből ez a felvágott készült, szerintem ezt már nem érte meg. Lehet, hogy nincs is benne hús? Elképzeltem a jövő malacait, amint diskmannal a fülükön túrják a sarat. A szeletelt szalámik mellé pedig egy-egy cd-t is ad a hentes, mondván, ezt hallgatta utoljára a megboldogult...
Gyerekkoromban három igazán jó barátom volt, akikkel szinte minden titkomat megosztottam. Sokat beszélgettünk. Ismerkedtünk a világgal, s egymás segítségével vettük észre, mi zajlik körülöttünk. Terveket szőttünk, elképzeltük, milyenek leszünk, ha felnövünk. Mit fogunk tenni, milyen dolgokkal foglalkozunk majd. Hozzám hasonlóan ők is rám bízták titkaikat, a jövőre vonatkozó elképzeléseiket. Szépen megismertük egymást. Szerintem ez valódi barátság volt.
Leülnek egy hosszú asztalhoz és a legerősebb italból rendelnek. Ekkor néhány érthetetlen szó következik, de kiderül, hogy a Mester csak bokákol a félrenyelt rizspálinkától. A legidősebb tanítvány a segítségére siet. Csak ő meri hátba veregetni a Mestert. A művelet erősre sikerül.
Már egy hónapja megismerkedett az egyik partnercégnél Nórával. Azóta rengetegszer beszéltek telefonon, de találkozni nem volt sok esélyük. Egészen mostanáig. Józsi elmosolyodott, amikor eszébe jutott, milyen szerencsésen összeállt minden. Nóra férje kamionos, és éppen ma este indult egy hosszabb útra.
- Mozdulsz felém, szinte nincs már közöttünk semmi. A tér zárul mágnesként. Szemeinkkel keressük egymás tekintetét, tükröződik a pillantásban, a szerelmi tánc közben felfokozott vágy.
Időben toporog a megbeszélt helyen. Meg tócsában. Továbbá furcsa barna masszában. Szerencséje lesz. Ha nem jön el a nő. De az éppen befordul a sarkon. Kétszer is. Jobb, mint a képen. Nagy kövér nőnek látszott, de igazából kiderült, hogy alacsony, és kövér. Odaér. Mind.
Az emberi hangnak köszönhetjük a fejlődésünket is. A mérhetetlen tudás nem veszett el általa, mert át tudtuk adni, utódainknak a tudást.
Az emberi hang például a zenében az első helyen áll. A hangszerek csak kísérik, kiszolgálják őt.
Az anya követte gyermeke tekintetét, és az üvegen keresztül, a sok rongydarab között megpillantott egy plüsskutyus fejet. A két gombszem igézhette meg a kicsit. Felállt és kérte az eladót, vegye ki a játékot onnan. Előkerült a blöki, kicsit megviselt állapotban, de még így is szemre való darab volt. Bekerült az ára a fizetendő holmik közé. Az eladónő a reklám táskába akarta rakni, de az anya elvette, és kislánya felé nyújtotta azt. A két csöpp kis kéz azonnal megragadta és mosolyogva nézte.
Ahogy fordult a gép felé, ijedten felsikoltott. A férje állt az ajtóban, egyik kezében nagykés, a másikban egy csomag vegyes zöldség.
- A frászt hozod rám, olyan csendben közlekedsz. Mi a baj?
- Aranyom, ha ezeket én megpucolom, mi marad belőle?
- Csak mosd meg és vakard le – sóhajtotta – ezek zsengék még, de ne azzal a késsel, az a hússzeletelő. Kisebbet keress.
Lábai szinte nem is érintették a talajt, ahogy haladt az utcán. Teljesen elmerült boldog gondolataiban. Útközben legtöbbször a finom elemózsia jutott az eszébe. Ettől ismét elmosolyodott. Néhányan megbámulták emiatt.
...Manapság teljesen normálisnak tűnik, ha egy nő napközben a munkahelyén, mint alkalmazott, délután otthon, mint anya, és este, mint feleség kell, hogy maximálisan teljesítsen. Ezt várják a férfiak. Ezt a mintát hozták otthonról, de elfelejtik, hogy akkor még a nők nem dolgoztak. Ma viszont munkahelyük van, és így már elég nehéz munka mellett mindezt megvalósítani. Csoda, ha a lányok ebből nem kérnek?...
-A jó üzlet titka, az igényeket mihamarabb kielégíteni, és ugye, nem árt, ha megelőzzük a konkurenciát, mivel most kezdtük ennek az újfajta törhetetlen üvegnek a forgalmazását.
-Igen tudom, én is most nyitottam az üzletet, majd ha jobban megy, alkalmazottat is veszek fel.
-Talán abban is tudnék segíteni.
-Az remek volna.
-A jó üzleti kapcsolatért mindent.
Mindketten mosolyogva fogtak kezet.
Adathordozó
Józsi bácsi. Fontos információkat juttat el az egyik irodából a másikba. Esetleg az anyacégtől a leányvállalathoz, oda és vissza. A hordozó cserélhető. Pista bácsira. Bővíthető. Plusz még egy aktatáskával, mivel két keze van.
- Gyere, igyunk egy jó hideg sört a presszóban! – rikkantotta még vidámabban.
A férfi tétován nézett végig magán. Frissen vasalt szövetnadrág volt rajta, divatos bőrcipő, és a kezében egy lapos irattáska.
- Mi van? Megnémultál? Legközelebb ne ülj ide a padra! Itt soha sincs árnyék! Nem vetted észre, hogy mindenki kerüli ezt a padot? Valaki egyszer mondta nekem, hogy ez a pad veszélyes.
Leszállhattak volna ezen a fennsíkon is a hegy közelében, de azt nem ismerték volna el sehol teljesítménynek. Azt akarták, amit a többiek, akik eddig itt pusztultak el. Megmutatni, hogy az ember bármire képes. „Bármire?” – kérdezte magától félhangosan. Ezen ismét mosolygott, ahogy erre gondolt, de az is lehet, hogy arcizmai már eleve mosolyba fagytak.
Férfi:
Ez volna a csirkepörkölt? Gusztusos. Ezek a hatalmas gombócok pedig a nokedli? Hát? Nem csoda, ha nem találtál időben férjet! Apámat pedig ne említsd, annyit kell tűrnie, mint nekem. (Ezt a nőt felbérelte valaki, hogy kicsinálja az idegeimet)
Nő:
Azt mondtad, a sült húst is szereted! Gombóccal. Férjet? Találhattam volna, többet is. Emlékszel például a szemüveges barátodra? Most kórboncnok. Olyan biztonságot sugárzóan határozott, férfias volt! … Csupán nem volt kedvem ahhoz, hogy élve boncoljon, … olyan kezekkel...(Aki tűr, az én vagyok, te vadszamár, de ezt hogyan mondhatnám el neked?)
- Vén hülye – mondta ki hangosan véleményét főnökéről, azután elfordult a tükörtől.
Ekkor a lift döccent egyet és megállt. Károlyt szinte azonnal elöntötte a méreg. Főnöke a késést szokta a legkevésbé megbocsátani.
- Nyomorult szerkezet – üvöltötte, és öklével hatalmasat ütött a kapcsolótáblára.
Ekkor a lift megindult, de felfelé. Károly riadtan vetette tekintetét a számlálóra.
- Halló… apa?
- Nem hiszem. Nem ismerős a hangod. Jó számot hívtál?
- Anya telefonjában volt a szám.
- Mondd csak a nevedet.
- Én…vagyok.
- Hmm. A név…igen…stimmel. De édesanyád elhagyott engem, már vagy tizenöt éve.
Mintha egy óriás ecset dobta volna őket dühösen az égre, úgy gomolyogtak a felhők a feje felett. „Borzalmas vihar készül” –gondolta a férfi. Sráckorában sokszor élt már át ilyet, amikor több napra is elment kirándulni a várost körülölelő hatalmas erdőségbe.
Megpróbálunk mindenre figyelni, ami körülöttünk történik, s mindarra, ami a fejünkben megszületik, mint gondolat. Amikor valami mégis elkerüli a figyelmünket, nem találjuk a magyarázatot. Nem értjük, mi történt?
”Wendler Zoltán Hapsi-bácsi történetei amatőr (egyelőre csak internetes) irodalmi körökben, már-már valódi kultuszt teremtettek. A „kis öregnek” mindig helyén az esze és a szíve, fél szemével is többet tapasztal a világról, mint a legtöbben dupla szódásszifon szemüveggel, fél mondatban is többet mond napjaink aktualitásairól, mint szakértők százai tanulmányok oldalmilliárdjain keresztül. Idén ősszel az ő műveiből szervezett kabaréestet egy marcali amatőr színjátszó kör.”
(Zsirai Tibor)
Ismét jelentős hétvégi napra ébredtek Harapóhörcsög lakói. Eljött az ideje az ilyenkor megrendezésre kerülő Hörcsögpusztai Zenei Napoknak. Már kora hajnalban, helyi önjelölt zenészek keresni kezdik a Szent Basszuskulcsot...
Kissé hűvös, de annál ígéretesebb hajnalra virradt Harapóhörcsög minden lakója. Eljött hát az év utolsó napja. A disznók izgatottan fészkelődnek az ólban, és a hitvesi ágyban, feleségeik mellett. Néhányukra azonban szomorú sors vár ezen a napon. Az ólban lakókra is...
Fiú: Van itt valaki? Itt vagy kedvesem?
Lány: Igen, de úgy látom, más is jelen van.
Nő1: Igen. Éppen takarítok. Ürítem a lomtárat.
Bácsika: Én pedig a fröccsös poharamat...
A fiatalember ránézett a karórájára és meggyorsította a lépteit. Még öt perc az utolsó vonat indulásáig, azt el kell érnie, különben nem jut haza időben. Már így is el fog késni, hiszen nem ezt ígérte otthon. Arról volt szó, hogy a kilenc órai vonattal megy. No igen, de a szerelem csodálatos dolog, és nem tartja számon a perceket, órákat...
Napsütéses hétvégére virradt minden Harapóhörcsögi lakos. Enyhe szellő lengedezett a borvirágos rét felett. Ebben a kicsiny községben, a mai szép napon került ismét megrendezésre a havonta tartandó kulturális eseménysorozat...
04.00-Hat árok nélkül: Ismerkedés azokkal az elmaradott községekkel, ahol csak öt árok van.
05.10-Magán hangzó, másokon már csak puffan: politikai elemzések
05.00 Zenétlen ébresztő. Különleges effektek korán kelőknek az „Ébredés Hangjai” gyűjteménnyel.
05.30 Kakasszó vagy inkasszó? Hajnali tippek bankszakembereknek és tőzsdeügynököknek.
06.25 Reggeli séta. Barangolás a kultúra kitaposott ösvényein. Műre lépni tilos!
...Az álmok asszonya állt előtte a bejárati ajtó küszöbén. Sokat sejtető öltözet csábító vonalain. Egyik kezében a még gőzölgő edénnyel, benne isteni illatú pörkölt. Másik kezében a sörök királya, egy teljes üveg Radeberger. Érzéki szája szólásra nyílt...
05.00 - Haragszó. Ébresztő morcos korán kelőknek
05.30 - Peking, és Smoking 2008. Beszélgetések az öt füstkarika jegyében.
06.30 - Kanyarban. Politikai elemzések. Ha kicsi a sebesség, nem fontos bedőlni.
07.45 - Hangos hírek. Ordítológia. Költözéskor gellert kaptak a kanalas gémek.
08.20 - Kenyérben a lelkünk. Azért olyan drága.
...Nekiáll. Feljebb, amikor nem találja a zsilettet. Ki tehette el? Itt nem lakik más a … Betörő járt volna? Szól hangosan a tükörben a mása. Benyúl egy poros neszesszerbe. Sikolt. Ujja vére csöpög. Na, nesze! Most dughatom a kezemet köt-szerbe. De legalább meg van a penge. Borotvahab az arcon. Meg a falon is. Sok jött ki egyszerre. És gyorsan . Túlszaladt. A keze is a borotvával. Szisszen. Kinn a kávéfőző is. Felrakta a tűzhelyre a mese előtt. Lehet, hogy már régen kifőtt? Kimegy. Köd van...
09.15 Diagnózis. Tudományos ismeretterjesztés orrunk ezerféle formájáról. Szó lesz még másmilyen nózisról is, például prognózisról. A két tábor között azonban nincs nagy különbség. Vendégünk Dr. Nasal Fitos üregsebész.